Az utolsó magyar feladatom

Már csak egy magyar feladatot kell írnom, és még nem vagyok biztos, miről fogok írni. Szerintem érdemes lenne írni az unitárius egyházról azért, mert kapcsolatom van vele a gyerekségemből és az időtől, amikor Amerikában laktam, de már nem tudom, hol és mivel kezdeni. Mert ez valahogyan személyes téma nekem, azt gondolná az ember, hogy kutatás nélkül sokat tudnék írni, és én is gondolom így, de azt tudom, hogy magyarországról vagy a magyarul beszélő világról kell írni, nem egy amerikai egyházi tradícióról.

Azért írom ezt a blogot, hogy nyelveket gyakorolhassam és minden fölött az írásbeli nyelvtudásomat fejleszthessem. Csak azt fogom írni, ami akkor van a fejemben, amikor a posztot írok — ha valamilyen jó témát találok valamikor, arról írok, de nem, akkor csak bármit írok fel. Nem ugrom át a nyelvgyakorlásomat csak azért, mert nem tudom, miről írni.

A mai lakásom mellett sajnos nincs tó. Nagyon szeretem a vizet, de a legközelebb folyóhoz húsz percet kell menni, és a tengerpart messzébb van. Amikor gyerek voltam, egy kicsi tó mellett laktunk, és nagyon szeretettem, de most hiányzik a víz. Hó is hiányzik egy kicsit — habár itt fázik télen, csak kevesen hull a hó (de az utcán sok jég van!).