Jó is volt ez a magyar nyelveste, ami ma tapasztalt. Ott a film “mindeki”-t néztük meg, és arról beszélgettünk. Arról szól ez a film, hogy mint gyerekek azt csinálják, hogy a barátjuk is énekelni tudnak az énekkarban, amibe minden gyereket fogadnak el, de mindenkit nem engednek énekelni, mert nem tudnak énekelni elég jól. Egy másik aranyos film volt, amiben pedig könnyebb volt érteni a szavakat, lehetségesen azért, mert élő színészeket használt.
Magyar és finn (és angol) közmondásokról volt is beszéd, és most jobban tudok használni ezeket a frázokat mindegyik nyelvben. Habár a szókincsem nem rossz bármilyen ezekből a nyelvből, rosszul tudtam kifejezéseket és közmondásokat, és azért nagyon hasznos volt ez az aktivitás. A másik diákok sajnos már nem olyan jól beszélnek magyarul, azért nem tudunk beszélni ezen a nyelven mindenkor, mint az én kedvem lenne.
Ez az írás egy kicsit rövidebb, mint a másik, de úgy döntettem, hogy jobb lett volna publikálni azt most, mint várni. Azt remélem, hogy a jövő írásban többet tudok írni.
Chasing Monotony 